Bejelentették az Oscar-jelöléseket több nagy meglepetéssel

A korai reggeli hideg levegőben lógott a Samuel Goldwyn Színház előtt, ahol egy kis tömeg gyűlt össze a hajnali fények halvány ragyogása alatt, várva az Akadémia kincstárából kiszabaduló első aranyló jeleket.

2024. január 23-án Zazie Beetz és Jack Quaid lépett színre, hogy felfedje a 96. Akadémiai Díj jelöléseket, egy rituálé, amely hónapokig hevesebben vereti Hollywood szívét.^[1] A lista olyan csavarokkal érkezett, amelyek még a legélesebb jóslóknak is kétszeresen kell átnézniük a jegyzeteiket.

Az Oppenheimer 13 jelöléssel söpört be, átvéve a mezőnyt és megjelölve Christopher Nolan rendező szilárd fogását a szezonon.^[2] A Poor Things 11-gyel követte szorosan, vad, gótikus stílusa kiáltásokat váltva ki a művészmozis közönségtől.^[2] A Killers of the Flower Moon 10-et szerzett, tanúsítva Martin Scorsese kiterjedt vízióját, még ha a film sztárjai élesebb vizsgálat alá is kerültek.

A Kép Kerete

A Legjobb Film jelöltek sokszínű sort alkotnak: American Fiction, Anatomy of a Fall, Barbie, The Holdovers, Killers of the Flower Moon, Maestro, Oppenheimer, Past Lives, Poor Things és The Zone of Interest.^[1] Ez a csoport csendes indie filmektől a kasszasikerekig terjed, a Telluride fesztiváloktól a világ szerte multiplexekig merítve.

Az American Fiction szatirikus csattanója a kiadásról és a fajról itt kötött ki, a The Holdovers otthonos osztálytermi melegségével együtt.^[1] Az Anatomy of a Fall bírósági feszültsége és a Past Lives gyengéd bevándorló története érzelmi mélységet adott hozzá, míg a The Zone of Interest hideg csendje a horrorról sokat mondott szó nélkül.

A Barbie cukormázas kulturális fröccse bekerült, elismeréseként milliárdos vonzerejének, bár nem éppen repedések nélkül.^[1] Az Oppenheimer és a Poor Things nagyobbat szólt, technikai varázslatuk és merész történetmesélésük frontrunner pozícióba helyezve őket egy olyan versenyben, amely a vakmerőt részesíti előnyben.

A Vezetők Előjönnek

A Legjobb Nő、主szereplő kategóriában Annette Bening úszott be a jelöltek közé a Nyadért, kitartásának ábrázolása átvágva a mezőnyt.^[1] Lily Gladstone munkája a Killers of the Flower Moonban történelmi fordulatot jelzett – ő lett az első őslakos amerikai, aki ebben a kategóriában jelölést kapott, csendes intenzitása az osage-i síkságokon mélyen rezonál.^[2]

Sandra Hüller nyers sebezhetőséget hozott az Anatomy of a Fallba, míg Carey Mulligan Leonard Bernstein életrajzi filmje a Maestroért nuanszált ragyogásáért érdemelte ki a helyét.^[1] Emma Stone zárta a sort a Poor Thingsgel, őrült utazása egy újraélesztett világban jeleneteket és szavazatokat egyaránt elrabolva.^[1]

A férfiak a Legjobb Főszereplő kategóriában megőrizték a terepet. Bradley Cooper saját szimfóniáját vezényelte a Maestroban, rendezve és főszerepelve egy filmben, amely elmosta a művészet és az élet határait.^[1] Colman Domingo lángoló értelmezése Bayard Rustinről polgárjogi tüzet hozott a vászonra, egy olyan alakítás, amely figyelmet követelt.

Paul Giamatti mogorva professzora a The Holdoversban szíveket melengetett morcos bájával, Cillian Murphy kísérteties tekintete pedig J. Robert Oppenheimerként megfogta a teremtés súlyát.^[1] Jeffrey Wright az American Fictionben egy író fáradt elszántságával horgonyozta le, jelölése bezárva a kört a film éles kommentárja körül.^[1]

A Mellékszereplők Felkelnek

A Legjobb Mellékszereplő Nő kategóriában Emily Blunt Oppenheimer-frusztrációja egy egyetlen, perzselő pillantásban forrt fel.^[1] Danielle Brooks gospel-hajtású szellemmel világította meg a The Color Purple-t, míg America Ferrera Barbie-monológja – egy meglepetés belépő – rezonált a hatalomátvétel éles szélein.^[2]

Jodie Foster mentorálta a Nyad hullámain keresztül, állandó jelenléte csendes erőként.^[1] Da’Vine Joy Randolph kantinos vallomásai a The Holdoversban könnyeket és bólintásokat csaltak elő, szerepe mint érzelmi mag nehezen ignorálható.^[1]

A férfiak oldalán Sterling K. Brown áttört az American Fictionben, első Oscar-jelölése Jeffrey Wright főszereplőjével érkezett – először fordul elő, hogy egy filmből fekete színész és mellékszereplő megossza így a reflektorfényt.^[1] Robert De Niro fortyogó haragja a Killers of the Flower Moonban veterán keménységet adott hozzá.

Robert Downey Jr. feltámasztotta báját ironikus harapással az Oppenheimerben, egy visszatérés, amely mind megkeresettnek, mind elektromosnak tűnt.^[1] Ryan Gosling műanyag-fantasztikus fordulata a Barbieban életre keltette Kent sunyi humorral, Mark Ruffalo pedig tanácstalan őrülete a Poor Thingsben zárta le a megújulások mezőnyét.^[1]

A Rendező Kimaradása

A Legjobb Rendező kategória kihagyott néhány ütemét. Justine Triet megvette a helyét az Anatomy of a Fall igazság kibontakozásának metikulus módjával.^[1] Martin Scorsese epikus söprése a Killers of the Flower Moonban megkapta a magáét, egy késői karrier mesterütés.

Christopher Nolan megzenésítette az Oppenheimer atompulzusát, Yorgos Lanthimos a Poor Thingset lázas gyönyörbe csavarta, Jonathan Glazer pedig a The Zone of Interestben kíméletlenül bámulta a bűnrészesség árnyékát.^[1] Megjegyezendő hiányzó volt Greta Gerwig a Barbie-ért, az év rózsaszín jelenségének rendezése figyelmen kívül hagyva egy lépésben, amely hullámokat vert az iparban.^[2]

Margot Robbie sztár alakítása a ikonikus babaként elismerés nélkül maradt a színészi kategóriákban, újabb csapás a film női vezetőire.^[2] Ryan Gosling, aki maga is jelölt, kifejezte csalódását Gerwig és Robbie kimaradása felett, egy ritka nyilvános sóhaj a Barbie csapattól, amely aláhúzta a reggel csípősségét.^[2]

A Flower Moon Elhalványulása

Leonardo DiCaprio központi szerepe a Killers of the Flower Moonban, egy olajjal átitatott sagában a kapzsiságról és veszteségről, nem hozott színészi jelölést a transzformációja körüli zsonglás ellenére.^[2] A kimaradás hosszú árnyékot vetett Scorsese visszatérésére a műfajban, kiemelve, hogyan botolhatnak még a titánok is az Akadémia tekintetében.

Mégis Gladstone mérföldköve felemelte a filmet, jelölése fáklya a figyelmen kívül hagyások közepette. A film 10 jelölése összességében életben tartotta a vadászatban, de DiCaprio hiánya úgy tűnt, mintha egy élénk vászonról hiányozna egy ecsetvonás.

Hollywood díjgépezete gyakran a ismerőst részesíti előnyben, és DiCaprio múltja – korábbi jelölések a The Revenantért és egyszer, egy életre szóló – ezúttal sem lágyította meg a szélt. Ez az a csendes újrakalibrálás, amely mindenkinek emlékeztet: még a legendák is átírják a forgatókönyvüket.

Idővonal Kibontakozik

A jelölések tüzet gyújtottak a szezon versenyzői alatt, de a igazi próba később jött, amikor a borítékok fényesebb fények alatt nyíltak ki.

Az Oppenheimer dominanciája kitartott 2024. március 10-ig a Dolby Színházban, hét győzelme beleértve a legfőbb díjat Nolan víziójának igazolásaként.^[4] Stone győzelme a Poor Thingsért, a Gladestone felé hajló jóslatok ellenére, hozzáadta az utolsó meglepetést a nyilvántartáshoz.^[4]

Végül az a januári reggeli bejelentés egy áttörésekkel és vakfoltokkal jelzett utat tűzött ki. Gladstone büszkén állt történelmi pózában, míg Gosling szavai lógva maradtak, akár egy megválaszolatlan visszhang a színház ürülő székeiben.